Az egyik legnehezebb vezetői feladat: elbocsátani

A vezetők is utálják a népszerűtlen, eleve konfliktust okozó helyzeteket. Ez érthető, de kifejezetten kerülni a konfliktust nem éppen vezetői erény. Jack Welch, a Straight from the gut című könyvében erről a témáról csak annyit tanácsol a GE kulcspozícióiban ülőknek, hogy : „Do not run for office, you are elected!”. Magyarul, a népszerűtlenség is része a munkakörödnek. A GE egyébként nem minden szempontból jó példa szerintem, mert eleve előírja, hogy az éves teljesítményértékelés alapján a leggyengében szereplő munkatársakat, a munkavállalók 10%-át, el kell bocsátani. Legalábbis Jack Welch idejében így volt. Ennél embertelenebb szabály kevés van, amivel 10 év multis pályafutásom alatt találkoztam.

Ettől még a népszerűtlen döntések felvállalását nem lehet megúszni. Nem arra gondolok, amikor ez külső kényszer miatt következik be (felülről vezérelt leépítés, visszaélések kezelése, stb.), hanem arra, amikor kiderül, valaki nem jó és ezen nem is lehet javtani, lépni kell. Mennyire gyakori, hogy a vezető veszi ezt észre utoljára? Sok ilyen van, de ehhez szét kell választani a két legyakoribb okot, ami a búcsúhoz szokott vezetni. Az egyik az elvárt teljesítmény hiánya, a másik a csapatba való integrálódásra való alkalmatlanság. Az utóbbit gyakran későn veszi észre a vezető, addigra az illető már sok kárt tett. A két „búcsú ok” gyakran együtt jár, de az biztos, hogy mind a kettőnek való megfelelés munkaköri kötelesség. Amelyik vezető ezt felismeri és a saját megfigyelései és a visszajelzések alapján konkrétumokkal alá tudja támasztani, máris sokkal könnyebb helyzetben van. Rájön ugyanis, hogy a konfliktus a munkavbusiness womanállaló és a munkakör között van. Ezt a konfliktust kell megszüntetni. Nem feltétlenül és nem egyből elbocsátással, de ha ez nincs benne az eszköztárában, akkor nehéz lesz változást elérni. A munkavállaló és a munkakör közötti konfliktus felismerése, az érintettel való közlése és az esetleges tanulságok másokkal való megosztása a téma érzékenységéhez képest már nem annyira kín, mint ha a személy alkalmatlansáságát próbáljuk önmagában bebizonyítani. Lehet ő sokkal jobb is annál, mint amit abban a helyzetben fel tudott mutatni.

Tapasztalatom szerint attól számítva, hogy egyértelművé válik, hogy valakitől el kell búcsúzni, gyakran 6-12 hónap is eltelik, mire ez meg is történik. Ennek a fő oka a kellemetlen feladat halogatása. Közben ezzel a plusz idővel mindenki csak veszít. Leginkább azok a munkatársak, akik életét ez tovább nehezíti, feltéve, hogy egyetértenek a döntéssel. Lehet-e egy cég jobb, mint a leggyengébb munkatársa? Talán igen, de ez már egy másik történet…

Nem megy az üzlet? Hívd Nagyapát!

Kevés üzleti tanáccsal értek ennyire egyet. Miközben a mindennapi eszközeink látványosan repítenek minket előre az időben, érdekes módon olyan hatásuk is van, ami a múltat idézi. Sokan azt tartják, hogy a közösségi média eszközök használatára a nagyszüleink alkatilag jobban fel vannak készülve, mint az ifjabb nemzedék. Nem technikai, hanem tartalmi szempontból.

Tudjuk mennyire könnyű bármiről véleményt mondani, bárki által közzétett tapasztalatokat megismerni. Ennek az üzletre nézve is lett jócskán hatása. Nincsenek trükkök, átverések, be nem tartott ígéretek következmények nélkül. Ha valaki „ki nyit egy boltot” annak egyszerűen jól kell azt csinálnia. Úgy, ahogy a nagyapáink idejében az még természetes volt. Miért? Mert ők adtak a jó hírükre. Tudták, hogy annál nincs nagyobb érték. Hogyan? Először is nem mesterkélten, a csillagot is lehazudva. Személyesen, hitelesen, türelmesen. Bíztak abban, hogy az elégedett kuncsaft hoz majd másikat is. A lényegükből fakadt, hogy nincs átverés, csak segítőkész hozzáállás, jó szolgáltatás.

Nincs ma könnyű dolga annak, aki keresi a lehetőségeket az üzletének fejlesztéséhez. Folyamatosan oda kell képzelje a nagy nyilvánosságot és tisztában lennie azzal, hogy csak olyat tehet, ami bárki előtt vállalható.

Még sincs más lehetőség. A nyomulásnak vége. Nincs az a pénz, amivel hosszabb időre át lehet jutni a nagy zalarge_NJ-wine-library-owner-vaynerchukjon és utat törni mindíg új kuncsaftok felé. Két dolgot lehet tenni. Jó boltot nyitni és gondoskodni arról, hogy aki ilyet keres az megtalálja. A többi szép lassan majd menni fog. Ez a nagyvilágunk kisvárosi szabályok szerinti működése. Szerencsére.

Erről a témáról szerintem ez az egyik legjobb előadás. Megéri az az egy óra, ha valaki kíváncsi arra miért vitte ilyen sokra Gary Vaynerchuck, aki három évesen került Belorussziából New Jersey-be. A könyvmolyoknak itt egy kis adalék még hozzá.