Az adóhatóság mint társtulajdonos?

Ezt nem én találtam ki, de néha eszembe jut, és ilyenkor eltöprengek rajta. A kérdés mögött egy szimbolikus megközelítés van, amit kedvenc vállalati pénzügyes előadóimtól hallottam az egyetemen. Aki a BME környékén ismerős, biztos találkozott a kiváló Andor-Ormos-Tóth csapattal, számos – azóta is fészkelődő – bogarat ültettek a hallgatóság fülébe. Ha például ez a mostani téma a kedves blog olvasóban is tovább motoszkál, akkor valami tényleg lehet benne.

Vegyünk országtól függetlenül egy piacgazdaságot. Az állam természetesen érdekelt a vállalkozások hosszú távú, eredményes működésében. Miért is ne lenne az, hiszen ebből lesz adóbevétele. Ahhoz, hogy ezt elérje, döntésein keresztül folyamatosan szabályozza és ellenőrzi a vállalkozások működését, majd a megtermelt eredményből elveszi a maga részét. Pont úgy, mint egy tulajdonos. Normális esetben fel sem merül ellenérdekeltség. Az államot ebben a tekintetben mindenütt az adóhatóság képviseli, rá tehát úgy kell tekintenünk, mint a cég életének állandó részvevőjére. Talán így már nem is hangzik annyira vadul, a címben szereplő kérdés. Máris könnyebb egymás mellé ültetni a látszólag szembenálló feleket.

Országa válogatja, hogy a helyzet mennyire van messze az ideálistól. Jelenleg az Egyesült Államokban nagy küzdelem folyik az egyértelműen társasági adó elkerülési céllal létrejött konstrukciókkal. A legnagyobb vállalatok rövidítik meg dollár tízmilliárdokkal ilyen módon a költségvetést. Az elszánt IRS meg fogja találni a módját, hogy változtasson a kialakult rendszeren és az állam megkapja a jussát. Ezzel összefüggésben máris változtak az adójogszabályok Írországban. A Svájcban működő cégek esetén az a fontos, hogy tevékenységi körük és méretük alapján az elvárt adót megfizessék. Ha a befizetés a becsült érték közelében van, akkor nincs semmi gond. Mindezt úgy, hogy nincs a számláknak, bizonylatoknak alaki kötöttsége, szigorú sorszámozása.

question-mark-icon
Nem tudom, mit hoz a jövő, de egyetemeinkről annyi jó elmélet indult már ki, aminek meglett a gyakorlati haszna. Miért ne töprenghetnénk el egy kicsit azon is, hogy a vállalkozások és az államot képviselő adóhatóság nem ellenérdekeltek. Vajon mi segít majd hozzá, hogy a mindennapokban érvényre juthasson egy igazi együttműködés – ahogy az társtulajdonosok között illik?

Reklámok

Az adóhatóság mint társtulajdonos?” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Az adóhatóság mint vállalkozás-támogató társtulajdonos. Álomszép valóság-kép… A kölcsönös gazdasági érdekeltség alapján akár mától. Nekem úgy tűnik (lehet, a szemüvegem teszi), nem is annyira a gazdasági ésszerűségen múlik a dolog, az nagyon el tud sikkadni “soft” – mégis kőkemény – emberi tényezők miatt. Kontroll (hatalom), jó- és rosszhiszeműség, feltételezések, bizalmatlansági alapon szerveződő “kasztos” kiszorítósdi vs. bizalom. Projekciók, viszont-projekciók és ezek alapján épülő (üzleti) viselkedési folyamatok. Meg előítélet, hogy “hát ez lehetetlen”. Ilyenek. Nehéz ügy, viszont álmodni érdemes, mert az álmok hajlamosak valóra válni. Például érdekes volna erről beszélgetni – vállalkozó vezetők és adóhatóságiak. Beporlasztani a köztudatba az eszmét. Beültetni a fülekbe a bogarat, hogy így is lehet, sőt. Miért is ne?! Trust the process!

    Kedvelik 1 személy

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s